Rejtélyes vonzalmam a nyakkendők iránt már korábbról származik. Amikor meglátok egy szép darabot, mindig eszembe jut, bárcsak felvehetném…
Tudom azonban, hogy a férfiak általában két dolgot nem szeretnek körmöt vágni és nyakkendőt kötni. Tény, hogy némelyek szívesen belemennének egy fejvesztésbe is, csak ne kelljen több kendőt kötniük az álluk alá. Hogyan alakult ki ez a férfik számára oly kellemetlen viselet? Hát kérem, a nyakkendő pontosan úgy született, mint világunkban a legtöbb kellemetlen dolog. Véletlenül!
Nagyon sokan kutatták már a nyakkendő eredetét, de igazából nincs pontos adat mikor is jelent meg először a férfi ruhatárban a nyakba való kendő.
Sokáig, egészen a hetvenes évekig azt hitték a nyakkendő eredete Rómából származik.
Rómában, 113-ban emelt "Traianus oszlopa" szolgál bizonyítékként arra, hogy a nyakkendőhöz hasonló viselet már a klasszikus antik világban divatos volt. A rómaiak azonban még nem esztétikai, hanem praktikus okokból viselték a nyakba kötött textildarabot: védte őket a hideg ellen.
Mindaddig azt gondolták ez a lelet a legrégibb bizonyíték a nyakkendő eredetére, míg nem 1974-ben Hszienjang egykori fővárosa közelében kínai parasztok kútásás közben fantasztikus kincsre bukkantak: körülbelül 7500 agyagkatonából álló hadsereg vette körül az időszámításunk előtti 3. évszázad végén uralkodó első kínai császár Si Huangti temetkezési helyét. A katonákat olyan részletességgel mintázták meg, hogy még a nyakukban lévő sálak ráncai is világosan kivehetők voltak. A lelet világszerte óriási szenzációt keltett; és a nyakkendő viselés kezdete is egy csapásra néhány évszázaddal korábbról tevődött. Tehát a legkorábbi nyakbavaló, megkötött sálszerű alkalmatosságot a kínai terrakotta hadsereg katonáin láthatjuk, akik Krisztus előtt a 3. század óta állják a sarat rendületlenül.
Már ebből is látszik, hogy a nyakkendő nem a modern kor szüleménye.
A ma általánosan használt hosszú nyakkendő megjelenését a 17. század első felére tehetjük, amikor Közép- Európában a harmincéves háború dúlt (1618-1648). A horvát katonák egykor nyaksálat hordtak, melyre mellükön csomót kötöttek.
A Napkirály természetesen mit sem tudott a nyakkendős agyagharcosokról, azonban a horvát lovasok nyakkendőire hamar felfigyelt.
A legenda szerint a király hadügyminiszterét bízta meg azzal, hogy szerezzen be néhány ilyen kendőt, ekkorra eredeztethető a korabeli nyakkendő szó (a horvát nemzetiségre utalva Croate, Cravate, Krawatte).
A katonai ruhadarab hamarosan megjelent értékes csipkéből előállított formában az udvari nemesség körében is; a Napkirály a nemesség jelévé tette a "cravate"-it. Bármilyen nemes anyag, díszes csipke, méregdrága brokát alkalmas volt arra, hogy "kravátli" készüljön belőle. Őfelsége a király szolgálatában külön nyakkendőkészítő állt, aki kizárólag az értékes nyakdíszekért felelt. Ezért nevezzük XIV. Lajos a modern nyakkendő atyjának.
A Napkirály egyik kedvese, Louise de La Valliere azonban, nemcsak Lajost, de "nyakkendőjét" is elszerette azzal a különbséggel, hogy ő pillangó formájúra kötötte. Így született a csokornyakkendő (lavalliere), amelynek különféle variációi mind a mai napig divatosak.
A francia forradalom idején azonban története csaknem csúfos véget ért, pont azért, mert a Jakobinusok ellenkezve az uralkodói házzal nem „cravate”-val, hanem csak egy egyszerű sállal tekerték teljesen körbe nyakukat.
Az ezt követő időszakban a XVIII. században a nyakban inkább zsabó díszelgett, mint kendő, mely később a női ruhatárakat is meghódította.
A múlt század (XIX. sz.) azonban már a nyakkendőőrület százada volt. Az angol trón örököse hozta újra divatba.
„ A nyakkendő a gentleman ruházatának az a része, amely őt a canaille-től, a csőcseléktől egyedül megkülönbözteti.”
Nemesi körökben elengedhetetlen elemét képezte a nyakkendő az öltözködésnek.
A XIX. századra a nyakkendő megkötése kész művészetté fejlődött: tankönyvek készültek a nyakkendő megkötéséről, így a század végére alakult ki a nyakkendő végleges formája.
A nyelvújító időszakban, egy időben a nyakkendőt "nyaktekerészeti mellfekvencnek" hívták hazánkban. Ámbár ez a megfogalmazás teljesen magyaros és kifejezi, mire való a nyakkendő, mégis hála az égnek nem ez a név marad fent.
A XX. században folytatódik a nyakkendők térdhódítása.A második világháború után azonban, az 1960-as évek közepéig a nyakkendő igen egyszerű, a feltűnőséget teljesen mellőző ruhadarab.
Későbbi időkben a kötött változatú, illetve keskeny bőrből készült öltözékkiegészítők hoztak némi színt.
A hippi korszak trapéznadrágjai, széles hajtású ruhadarabjai akár 15 cm széles, vagány, mintás, tarka nyakkendőket követeltek. Na, ez a korszak igazán sok színt vitt a nyakkendőviselésbe.
Napjainkban:
A fentiekből jól látszik, milyen fejlődésen ment keresztül a nyakkendő.
A nyakkendő, a férfi számára egy olyan eszköz az öltözködési fegyvertárban, amellyel a legjobban kifejezheti a személyiségét, miközben alkalomhoz illővé, elegánssá és divatossá teszi a megjelenését. Általában az üzleti megjelenés legszínesebb ruhadarabja. Ez az, amit valóban észrevesznek és megjegyeznek.
Radványi Nagy Emese
stíluskommunikátor
http://www.nlcafe.hu/oltozkodjunk/20010911/a_nyakkendo_tortenete/
http://lacfiagi.hu/index.php/nyakkendo
